Rólunk mondták

Teljesen kezdőként kezdtem 10 hónappal ezelőtt az olasz nyelvet tanulni. Nagyon tetszik a Tanár Úr felkészültsége, hozzáállása, részletekbe menő magyarázata, valamint a tankönyv-választás is, amiknek köszönhetően már meg tudom magam idegen környezetben értetni (természetesen A1 szinten) és engem is megértenek…

Magától értetődik, hogy folytatom a tanfolyamot, sőt, ha mód van rá, a nyári szünetben sem hagyom ki.

Edit (53)

„A felkészítő tanfolyam során a tanárnő mindig nagyon odaadóan és becsületesen készült az órákra, az intenzív tanulási folyamat során kellőképp motiváltnak éreztem magam. Hálás vagyok, amiért ilyen színvonalas, intenzív kurzuson vehettem részt, amely nemcsak a szükséges nyelvtudáshoz segített hozzá, hanem az ugyanitt megszerzett felsőfokú Goethe nyelvvizsgához is.”

(Zsuzsanna,19)

„Az ember, amikor rászánja magát – kényszerből vagy önszántából, hogy nyelvvizsgát tesz, hirtelen zavarba jön, mert nem tudja milyen vizsgatípust, s nyelviskolát válasszon.

Így voltam ezzel én is. Sajnos első körben nem a legkézenfekvőbb megoldást választottam, hanem inkább egy nagyvárosi nyelviskolát „szúrtam ki”. Vesztemre. S megtapasztaltam a nagyipari nyelvvizsga-gyártás folyamatát.

Csak később kerültem kapcsolatba a komáromi SzAKI nyelviskolával.

Ami elsőként nagyon kellemesen meglepett az a kommunikáció, nyitott, rugalmas hozzáállásról árulkodott, s azt éreztem, valóban az én problémám a fontos. Egy pillanatig sem éreztem, hogy a választásban, döntésben egyedül maradnék, s a már ismert módszer – nekünk az az érdekünk, hogy ne sikerüljön, hiszen annál többször fizeted be a vizsgadíjat – szerint járnának el.

A vizsga maga is nagyon családias hangulatban zajlott, zavartalan körülmények között. Pontosan ismertették a szabályokat, nem volt bennem semmiféle bizonytalanság. Kevesen voltunk vizsgázók, s ettől nem éreztem a megfeleléskényszert, a vizsgahelyzet súlyát.

Ahogy kisebb létszámú osztályokban sokkal gyorsabban és együtt tanulnak, fejlődnek a diákok, én is azt gondolom, hogy az ilyen típusú nyelviskolák sokkal közvetlenebb kapcsolatot tudnak kiépíteni a vizsgázókkal, s ez a mai személytelen megalomán társadalomban nagyon sokat jelent.

Külön köszönet a tanárnőnek, aki a felkészítés folyamán ahelyett, hogy csak a meghatározott tananyagot adagolta volna belém, nem kevés időt és energiát fordított arra, hogy rájöjjön, milyen hiányosságokkal küzdök, s azokat hogyan lehetne kiküszöbölni. Mivel én nem épp most keltem ki az iskolapadból nem volt egyszerű megtalálni a megfelelő módszert, ráadásul a korábbi nyelvtanulási kísérleteim – melyek sorra kudarcba fulladtak – jó néhány rossz beidegződést hagytak maguk után. A tanárnő miután ezekre rájött (magam sem tudtam pedig), úgy alakított ki a felkészülés menetét, hogy ezeket a rossz kódokat felülírjuk. Ráadásul a rugalmas módszerének és emberi hozzáállásának köszönhetően sikerült úgy felkészülnöm, hogy a vizsgán azt éreztem, kihoztam magamból a maximumot. Melynek meg is lett az eredménye.

Ezúton is köszönöm a nyelviskola munkatársainak és a tanárnőnek, hogy segítették a felkészülést, s elérhetővé tették számomra az addig a „lehetetlen kategóriába” tartozó angol nyelvvizsgát. Azóta sok ismerősömnek ajánlottam, s magam is gondolkodom, hogy idővel megpróbálkozom egy másik nyelvvel is. De az biztos, hogy csak ide jelentkezem…”

(Emese, 37)